Október 23án délelőtt zajlott méltó módon a megemékezés 56 hőseire, és szabadságharcra. A Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium 12.a osztályos tanulói szép műsort adtak elő a városi megemlékezésen. A városi rendezvényen iskolánk igazgatóhelyettese, Hanusovszky István mondta az ünnepi beszédet. Részlet az ünnepi beszédből: "Azokra a magyarokra emlékezünk ma, akik 1956 októberében elfelejtették, mit jelent a félelem. Bár a megszálló szovjet csapatok árnyékában éltek, október 23-án elérkezett életüknek talán a tíz legboldogabb napja. Ez a pár nap a mosoly, a nemzeti öntudat és a bátorság igencsak rövid időszaka volt. Összefogtak ekkor a magyarok a világot felemésztő bolsevik fenevad ellen, és megmutatták, hogy a kommunista világ igencsak sebezhető. Egyszerre mozdult több ezer diák, munkás, polgár, hogy közös akarattal Budapesten megfordítsák a történelem kerekét. Csodálatos tíz nap volt ez… Teljes szépségében pompázott a főváros utcáin a szabadság érzése, és a feltámadás hite, és ez a csodálatos érzés eljutott az ország minden szegletébe, így ide a Rábaközbe és Kapuvárra is. Ám alighogy felvillant a szabadság szépséges fénye, szólhatott a himnusz, és bicskával vágták ki a magyar zászlóból a vörös csillagot, november 4-én már halott volt ez forradalom. Meggyilkolták, de még holtában is szép maradt... A mi generációnk mindezt már csak könyvekből és képekről ismerheti: az egyik fekete-fehér fotón még lelkes, vidám tömeg, a másikon már halottak, kiégett villamosroncsok… egy meggyilkolt forradalom jelképei. De ne felejtsük: 1956 a legyőzöttek dicsősége. Megölhettek bár százakat és ezreket, tilthatták hosszú éveken keresztül az emlékezést is, a megkóstolt szabadság ízét 1956 után már nem lehetett elfelejteni. Még akkor sem, amikor a hazánkra zúduló tankhadosztályok érkezése után a szorongás évei következtek. Érezhető volt-e vagy sem, a bolsevik fenevad ott és akkor kapott egy gyomrost, amelytől megtántorodott, majd 1990-ben összeesett és kimúlt. Ezért is illeti dicsőség a legyőzötteket – Gloria victis!" Twitter