A 2011/2012-es tanévben a Kormány bevezette a Mindennnapos Testnevelés kötelezettségét az iskolában. Eleinte csak egyes osztályoknak, majd pedig mára mindenki élvezheti az új egészség programot. Ami bizony a mai fiatalság egészségi és alkati mozgáshiányos állapotát figyelembe véve, eléggé időszerű volt.

Amire viszont nem gondoltak, illetve nem fordítottak figyelmet az az, hogy a többi tantárgyi követelmény megreformálása elmaradt.

A fiatal diákok vagy nulladik, vagy nemritkán a nyolcadik órában veszik fel a sportcipőt. Előző esetben, ha kifognak egy képzetlen óraadó testnevelőt, akkor az jól meghajtja a gyerekeket (mondva:" - Fiatalok vagytok, és ideje felébredni!"), hogy a következő órán azt se tudják milyen angol szavakat tanultak előző este, vagy egyszerűen bedob nekik egy labdát, hogy: - "Játszatok!" 

Célja, mozogjon a gyerek.

Mikor lehet tényleg gyerek a gyerek, ha nyakába vágják még az otthoni leckéket is?

A napi 7-8 tanóra után rövid ebéd, kis pihenő (ami a vidéki tanulóknak kimerül az utazással), és már jöhetnek is a könyvek, és a készülés másnapra. Mert ugye, hiába van ott a gyerek annyi időt az iskolában, az órákon csak leadják az anyagot, majd pedig feladják a tanulni valót otthonra, illetve az írásbeli házi feladatot. A tanárok nem foglalkoznak vele, a tantervet követni kell, és : "- Ugyan, mit hisztiztek, ha összekapjátok magatokat, 30-40 perc alatt megírjátok a matek leckét egy kis gyakorlással, mert holnap dolgozat!"  - szavakkal búcsúzik el a nebulóktól. (Hasonlóan magyaros, történelmes, fizikás stb... kollégáihoz)

Ha csak azzal számolunk, hogy 30 percnyi időt tölt el a tanuló 1-1 tantárgy leckéjének otthoni megírásával, akkor a 6-7 órás tanrendeknél (ugye a testnevelést most nem játszik!), az barátok közt is 3-4 órát simán igénybe vesz, egy kevésbé jó képességű gyermeknél, vagy azoknál, akik szeretnének egyetemre, főiskolára bekerülni.

Játék - Kreativitás - Jövő

Hogyan várható el, hogy a gyerek kreatív legyen, mikor maga a rendszer, és a tanárok ölik ki a fiatalságból a kreativitást.

A kreativitás, a hobby, az játék közben születik! Akkor, amikor leül LEGO-zni, vagy origamizni, vagy csak kimegy a garázsba megszerelni a kerékpárját. Ha a játék lehetőségétől megfosztjuk a gyerekeket, akkor szembesülünk azzal, hogy a "pályaválasztások" idején ott áll az utódunk, és tanácstalan.

Teljesen tanácstalan, hiszen mikor játszania kellett volna, Ő nem játszott, hanem a magyar, kémia leckét írta, majd pedig a számítógéphez menekült, hogy végre chatelhessen barátaival, és megtárgyalhassák mennyire szar a suli, és hogyan utálják a szüleiket, akik csak azt tudják hajtogatni, hogy: - Tanulj, mert mehetsz utcát seperni!

Aki ezt a rendszert kitalálta, és fentartja tuti, hogy elfedkezett arról, hogy milyen volt az ő gyermekkora.

A 80-as években ugyanis, a gyerekeknek volt gyerekkoruk. Akadt házi feladat is, de jutott idő sportra, játékra és TV-zésre is.

Ma pedig kapunk egy lestrapált, "- Tele a tököm az iskolával, és a hülye tanárokkal!" véleményű tinédzsert, aki örök vitába kerül szüleivel, ha tanulásról, sportról esik szó a hétvégi közös ebédeknél. Maximálisan érthető, hiszen szeretne gyerek lenni! Játszani, csavarogni, sportolni.

Sportolni hasznosan, nem pedig kötelezően.

Hirdetés

Sportolás tervszerűen, célokkal

Ez utóbbira persze vannak megoldások, és lehetőségek. Ugyanis, ha a gyermek egy sportegyesület tagja, és ott rendszeres sporttevékyenséget végez, minimum heti két órában, akkor a nulladik, vagy 8. órás tömegsportos "bedobom a labdát és játszatok" céltalanságtól megmenekülhet, egy egyesületi igazolással.
Ha sportágat választ magának, és eljár kézilabdázni, focizni, kick-boxolni, karatézni, judózni, röplabdázni stb. akkor kiélvezheti a sport tényleges örömét, mely azzal jár, hogy életre szóló barátokat szerez, sikereket az adott sportágban, és azt játszhatja amit ő választ. (Itt azért a települések sportág kínálata erősen befolyásolja a lehetőségeket.) Bekerülhet egy jó társaságba, ahol a téma nem a kábítószerekről, cigiről és alkoholról folyik, hanem az újabb célok eléréséről, az egészséges táplálkozásról, csakokról és fiúkról. Ebben az esetben a tanuláshoz is több kedve lesz a gyereknek.

Nem utolsó sorban, pedig a felsőfokú tanulmányokhoz szükséges plusz pontokat is gyűjthet, így az érettségit követően a szülőknek nem kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk, mert a gyerek sikeresen bekerült az állami finanszírozott rendszerbe (ami persze szintén nemolcsó, de legalább nem tandíjas).