Nagyon örültem, hogy idén is eljutottunk Békéscsabára. Reménykedtünk benne, hogy jó eredményt érünk el. Bíztunk magunkban.

Békéscsabán péntek délután volt az első meccsünk. Szerencsére nyertünk, szóval jól indult az országos döntő. Következő meccsünk még aznap este volt, amitől kicsit tartottunk, mert láttuk játszani az ellenfelet, de bíztunk magunkban. Sajnos a címvédő Hevestől kikaptunk, de nagyon jól játszottunk ettől függetlenül.

Másnap az első meccsünket megnyertük, majd jött sorsdöntő Debrecen (Vegyipari) elleni csata. Nagyon izgultunk, mert az a meccs döntötte el, hogy csoport második vagy csoport harmadikként jutunk tovább. Nagyon szoros meccs volt. Az utolsó négy percben lesérült a kapusunk. Mindenkin nagy volt a teher. Pár perc volt már csak a meccsből, amikor sikerült dobnunk egy gólt, amivel meg is nyertük a mérkőzést. Csoport másodikként mehettünk tovább, vagyis az 5-6 helyért játszhattunk, amit másnap reggel sikerült megnyernünk. Sírtunk az örömtől mikor meghallottuk a mérkőzés végén a sípszót.

Természetesen elégedettek vagyunk az ötödik hellyel, de ez a jövőben lehet még jobb is. Sok jó pillanat maradt meg bennem. A csapat nagyon együtt volt, tartottuk egymásban a lelket.

A kézilabdával még kisebb koromban ismerkedtem meg. Általános iskolában is szoktunk játszani. Apukám is kézilabdázott hosszú ideig és én is megszerettem. Edzések kétszer-háromszor vannak egy héten, de emellett vannak edzőmeccseink is péntekenként. Esténként pedig szoktam futni. A sport számomra nagyon fontos. Egészséges és nagyon jó kikapcsolódás. Együtt lehetünk a barátokkal, és sok dolgot megtanulhatunk.

A kapuvári Felsőbüki Nagy Pál Gimnáziumban tanulok. Jó tanuló vagyok, így az érettségi után Sopronba szeretnék menni a Nyugat-magyarországi egyetemre formatervező vagy tervezőgrafikus szakra.

A cikket a nyugat.igysportolunk.com oldal engedélyével publikáljuk.